Kell AZ, ami nehezen elérhető, keveseknek van, prémium kategóriás, akkor megoldódnak a problémáim. Kell nekem és akkor azzá válok én is, akinek van AZ. Tudod, az amitől minden megoldódik.
Kezdetben a Warthburgot, Ladát, Polski Fiatot vezettem, ezekkel egy parkolás felért egy izzasztó konditerem látogatással, mert alig lehetett tekerni a kormányt. Az eredeti célnak megfelelt mind, eljutottam A-ból B-be. Pöfögött, zakatolt, nyikorgott, de ment. Minden kavicsot éreztem, ami az úttesten volt, egy voltam a járművel, az út menti fák suhantak, a tükörből visszamosolyogtak tám és én éreztem, hogy szabad vagyok, hogy minden rendben van. Télen csúszott az út, én azt sem tudtam, hogy létezik téli gumi. Ez sem jelentett akadályt. Mindent megtanultam vezetni, talicskától a teherautóig. Azután megismerkedtem a nyugati autók komfortjával. Ahogyan teltek az évek, egyre több három betűs, vezetést segítő kütyü került az autókba. Mindvégig könnyed eleganciával mosolygott, a már majdnem elérhető AZ, a prémium kategória. Manapság nem hír, hogy van autó, ami helyettem parkol, tartja a sávot, gázt ad, vészfékez, stb. Egyre több a pompás szolgáltatás, ami jár, mert megérdemlem. Türelmes várakozással eltelt évek után végre vezettem számos prémium kategóriás járgányt, ám az úttal egyre kevesebb lett a kapcsolatom. Egyhangúan vettem tudomásul, a problémáim a várakozásaimmal ellentétben nem lettek megoldva. Az igazi élményt az jelentette, ha visszaültem egy idejétmúltnak tűnő, nehezen vezethető autóba. Amit figyelemmel, törődéssel, kiismerve működésének titkait, arra használtam, hogy saját képességeim használva jussak el A-ból B-be. Pont, mint a kezdetek kezdetén.
100% élmény!
Ez vezetett el a felismerésig: az utat a céllal összekeverni balgaság. Mindegy mi vesz körül, mindegy milyen eszközök állnak rendelkezésemre, elérem a céljaim. Öröm van bennem, és ez az életem minden területén megjelenik. Lehet, hogy időközben prémium kategóriás emberré váltam?
Ahogyan ezzeket a sorokat írom, csend vesz körül, nyíló tarka virágok, döngicsélő méhekkel, napsugarak melengette szellő járja be a teraszt, ahol ülök. A távolban dombok magaslanak, néhol felsikít egy-egy nélkülözhetetlen sarokcsiszoló. Egyszercsak feltűnik, mi hiányzott. Hangok a házból, gyerekek, párom hangja. Most érkeztek meg a bevásárlásból. Feldobottan segítek kipakolni, persze csak a dögnehéz dolgokat. Le tudok hajolni, tudok emelni, tudok beszélni, lélegezni, látok, hallok, egészséges vagyok, szeretet vesz körül és minden okom megvan, hogy jól érezzem magam.
Bárcsak valaki harminc évvel ezelőtt elmondta volna mindezt, és segített volna kilépnem az illúziók kergetéséből, hogy gyorsabban magamra találjak. Van hírem, ami jó: egy rövidebb út vár rád, ha velem tartassz. Hagyd abba a halogatást! Legyél te a legjobb döntés az életedben! Alkossuk meg együtt önmagad legjobb verzióját.